Necronomicon
Halott nevek könyve I.
Ajánlás
Aleister Crowley, a költő születésének századik évfordulójára
1875-1975
Ad Meiorum Cthulhi Gloriam
Előzetes:
Lényegében három főbb személyiség felelős azért a ragyogó visszhangért, amelyet a publikálása óta eltelt két évben a NECRONOMICON kapott. L.K. Barnes-t egy nap egy megtestesült gondolatforma - akire inkább csak a kezdőbetűivel hivatkozhatunk: B.A.K. - a manhattani Magickal Childe könyvesboltba csalogatta. Mindketten valami könnyű olvasnivalót kerestek a természetfeletti intelligencia - tesztelés kissé eltorzított változatából, ami gyakran előfordul az ilyen helyeken. L.K. Barnes, ennek a kötetnek a kiadója most már nyilván megbánta, hogy valaha is lábával, illetve tapogatószervével illette ennek a nyirkos helyiségnek a padlóját, mivel a bolt őrült tulajdonosa e könyv kéziratát kezdte lebegtetni az orra előtt, ezúton rendelve lelkét örökre az Öreg Istenek szolgálatába. Felesleges mondanom, , hogy Barnesra - miután már hosszú ideje követte az eredeti a NECRONOMICON nyomát, melyről már gyermekkora óta tudta, hogy létezik - ez mély benyomást tett. Hogy azt ne mondjam, megdöbbent. Szerette volna látni azt a kétes illetőségű személyt, aki a kutatómunkáért, és a kötet szerkesztéséért felelős volt. Ez az egzotikus személyiség (egyébként Simon a neve / ejtsd: Szájmon/) egy nap megjelent L.K. Barnes lakóhelyén. Kommandós sapkát, nehéz, sötét anyagból készült öltönyt viselt, és egy aktatáska volt nála, melyben - néhány balkáni ország nagykövetségével folytatott levelezésen és egy Luxemburgba szállításra előkészített F-104-es harci gép fényképén kívül - kiegészítő anyagok voltak a Necronomicon-hoz, melyek jóhiszeműségét igazolták. A találkozón jelen volt még a Szenttelen Háromság harmadik tagja is, a Studio 31 James Wassermanja, aki - egy Dél-amerikai szektavezető állítása szerint - az előző évben meghalt. Azonban a Bölcsek Kövének és eme könyv bizonyos formuláinak segítségével képes arra, életét és ügyeit egy élő emberhez hasonlóan intézze. Hála Simon kéziratának, Wasserman alkotási tapasztalatának és fáradhatatlan munkájának, az iszonyatos NECRONOMICON lassan formát öltött, és az első kiadás 1977. december 22-én - Yule ősi pogány ünnepén a téli napfordulókor - berobbant a könyvpiacra. Ám eközben nemegyszer bizarr esemény fenyegette a három elkötelezett életét, elméjük és asztrális testük épségét. Jim Wasserman - mialatt a könyv formai megtervezésén munkálkodott - olyan eseménynek volt tanúja, melyekre pontatlanul csak a "poltergeist" szóval utalhatunk. Egy nap észrevették, hogy az egyik szobát, melyet bizonyos kellemetlen okokból kifolyólag mindig zárva tartottak, valaki kinyitotta - de BELÜLRŐL. Ugyanabban az épületben, Wasserman padlásszobája alatt a szedőgépeket hullámokban lepték el a patkányok. A járványnak egy régebben elveszett hindu szobrocska megkerülése vetett véget, mire a patkányok nyomtalanul eltűntek. Simon általában rettegésben éli életét, az ősök állandó ellenőrzése alatt áll. , akik várják azt a kicsi botlást, azt az egyetlen hibás lépést, mely a régóta áhított bejutást biztosítaná nekik ebbe a világba. Másfelől L.K. Barnes-nak egy csöpp nyugalma sem volt a természetfeletti intelligencia jelzéseitől, üzeneteitől, melyek a könyv kiadását irányították és segítették. Numerológiai egybeesések szakadatlan láncolata kísértette. Melyeket nem tudott félvállról venni. Az olyan számok dominenciája, mint a 13, 333, 555, 666 és más misztikus, nem említhető számoké, életét egy jungi értelemben vett egyidejűségi demonstrációvá alakították. Továbbá Barnes publikációja a gyönyörű, színes Denderah Zodiákusról Ausztráliában és Új-Zélandon egy sor UFO észlelést váltott ki, melyek során egy pilóta nyomtalanul eltűnt. Az akkor történt furcsa események és mulatságos véletlenek mellett a NECRONOMICON nem csak azoknak az embereknek a tudatában okozott jelentős változást, akik a könyvvel bensőségesebb kapcsolatba kerültek, hanem azokban az egyszerű vásárlókban is, akik a könyvet megrendelték vagy megvették a boltokban. Két év levéltermése után nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen változások megdöbbentőek. Sokan találták a könyv mágiáját működőképesnek, felettébb működőképesnek... Mások egy - egy rítust kipróbálva szükségét érezték, hogy hosszú időre visszavonuljanak az okkult dolgok művelésétől. Az az egyszerű tény, hogy a könyv, melyet sokáig nemlétezőnek könyveltek el, mégis megtaláltatott, már magában erőteljes pszichikai befolyással bírt. A képzelet szülötte életre kelt. Egy álom megvalósult. Az élethosszig tartó keresés a végére ért. Az Egyetlen Varázslatok Könyve, grimoire-ok Keresztapja előkerült. Éppen ezért egy kicsit tisztelettel, egy kicsit félelemhez hasonló érzéssel ajánlom ezt a második kiadást a NECRONOMICON bátor olvasóinak. A Fenevad közölte velünk: "harcos ura vagyok a Negyveneknek, a Nyolcvanak előttem fetrengenek és megaláztatnak (AL, III? 46)". A NECRONOMICON ezen kiadása a tervek szerint 1980 január tájékán jelenik meg, ily módon a nyolcvanas évek első okkult könyvévé válhat. A végzet hírnöke? Vagy a sors előjele? A könyv 1977 decemberi kiadása óta egy hajdan volt győzelem ősi szereplői döngetik a Kaput, zúgnak, morajlanak. 1977 decemberére esett a 44-es gyilkos, (44-es kaliberű pisztolyt használt) halálos játékának a tetőzése, akit a sajtó Sam Fiaként ismert, és aki a legutóbbi híresztelések szerint egy Yonkers-i sátánista szekta tagja volt. Pár hónappal David Berkowitz elfogása után, 1978-ban közel ezer ember követett el öngyilkosságot egy őrült vallási vezető parancsára. Hónapokkal ezután egy misztikus Iszlám szekta vezetője ragadta magához a hatalmat Iránban, és pont ennek a mű írása idején hirdetett Szent Háborút a Hitetlenek ellen. Tény, hogy minden Új Korszak átél egy tűz általi keresztelőt. Keresztények és Mozlimok egymás és saját maguk ellen fordulnak. Izrael létezését tekintve újabb súlyos veszélyben van, a buddhizmust a kiirtás veszélye fenyegeti Délkelet-Ázsiában, Tibetben ez már meg is történt. Az Ősök urai egy emlékezet előtti időszaknak, már gyülekeznek a zavarodottság szagára, a hisztériára, a bolygón található primitív életforma, az emberi lények kölcsönös gyűlöletére. Hacsak a Kapukat nem biztosítjuk támadás ellen, hacsak az emberség nem ébreszt tudatára bennünket az evolúció valós veszélyeit és lehetőségeit illetően... Nos, az Őrölt Arab látomása - mozlim hercegek elődje a hírek szerint - csak egy ezek közül. A könyv felfedezése - ahogy a betűszedő szobrocska megtalálása is az volt - lehet a kulcs a védelmünkhöz az odakint várakozó ellenséggel szemben. Az utóbbi két év eseményei azt is megmutatták, hogy ez a könyv egyfajta amulett, egyfajta védelmező is, amely megóvja tulajdonosát a gonosz mesterkedéseitől. Földön kívüli vagy elfeledett elemi erők, idegen lények vagy tudat alatti elfojtások erejüket veszítik, ha alaposan megfontoljuk a könyv üzenetét, ha felfogjuk, hogy az Arab látszólagos dagályossága mást takar: figyelmeztetést, fegyvert, bölcsességet. Ezzel a három dologgal léphetünk be a Megkoronázott és Hódító Gyermek Új Korszakába, Hóruszéba, aki nem egy odúban született Betlehem közelében, hanem bensőnkben kel életre, amint legyőzzük a lelkünkben lappangó félelmet.
New York, 1979. December.
Halott nevek könyve II.
"Munkám ennélfogva történelmileg hiteles, a Sumér Tradíció újra felfedezése."
/Aleister Crowley/
Bevezetés:
A 20-as évek közepe táján, nagyjából Brooklyn Heights területén élt egy csendes, visszahúzódó ember, novellák szerzője, aki két év után elvált feleségétől, és visszatért gyermekkori, Rhode Island-i otthonába, ahol két nagynénjével együtt élt tovább. Az 1980. augusztus 20.-án született Howard Phillips Lovecraft alapjaiban rendítette meg azt az irodalmi világot, amely lekicsinyítette a Weird Tales magazin 1923-as számában megjelent műveinek sikerét. 1937. március 15-én halt meg, 46 évesen a bélrák és a Bright kór áldozataként. Bár olyan híres emberek lettek műveinek elkötelezettjei, mint Dashiel Hammett, aki antologizálta írásait külföldi és hazai kiadás céljából, a "Gótikus Horror Atyja" elismerés mégis csak az utóbbi pár évben adatott meg neki, mégpedig művei, levélgyűjteményei, életrajza teljes reprintje révén. Ezeket az írásokat különböző kiadók adták újra ki. Az Atlantic Monthly magazin 1975 júliusi számában egy történet jelent meg Jorge Luis Borges tollából "Több dolgok vannak - H.P. Lovecraft emlékeinek" címen. Egy Borges formátumú irodalmi személy gesztusa biztos jele annak, hogy Lovecraft felemelkedett, és posztumusz elfoglalta az őt megillető helyet az amerikai irodalom történetében, mintegy 40 évvel a halála után.
Ugyanabban az évben, amikor Lovecraft nyomtatásban megjelent a Weird Tales lapjain, egy másik úriember olvashatta saját nevét a brit újságok hasábjain.
"ALEISTER CROWLEY legújabb baljós látomása!" - harsogta a Sunday Express címszalagja. A hírhedt mágus volt követői közül az egyik felesége Crowley-t vádolta férje halálával (Szicília, Cefalu, Thelema Apátság). A bulvársajtó és a titkos társaságok nyomására Mussolini kiutasította a Nagy Fenevadat Olaszországból. Horrortörténetek töltötték meg az angol újságokat hetekkel, sőt még hónapokkal később is: sátáni rítusokról, feketemisékről, áldozatokról, sőt emberáldozatokról adtak hírt szenzációhajhászó módon. Egy dolog ugyanis biztos volt: Aleister Crowley mágus volt, méghozzá első rendbeli.
1875. október 12-én született Angliában Edward Alexander Crowley néven abban a grófságban, ahol Shakespeare is napvilágot látott. Szigorúan fundamentalista vallású családban nőtt fel, akik egy Plymouth Testvériség nevezetű szekta tagjaiként gyakorolták a hitüket. Az első ember, aki azzal a számmal és névvel illette, amivel később híressé vált, az édesanyja volt, aki a Jelenések Könyve után Fenevadnak címezte 666-os számmal. (The Best 666). Crowley ezt a megjelölést szó szerint értelmezte, és önmagát is így nevezte. Cambridge-i tanulmányai során azonban nevét Aleister Crowley-ra változtatta. Neve, valamint a 666-os szám segítségével mindig biztos helye volt a sajtóban. Egy Istenség megtestesülésének hitte magát, egy Ős inkarnációjának, egy Új Korszak eszközének az emberiség történelmében, Hórusz Eonja, az Ozirisz Eonját leváltó idő hírnökének. 1904-ben transzcendens üzenetet kapott (ahogy Lovecraft nevezné, a "Mélyűrből". Az üzenet az Új Világrend formuláját tartalmazta, egy új filozófiai, tudományos, művészeti és vallásrendszer. Ennek a Világrendnek az alapja, és az előző négy rendszer közös nevezője a Mágia kellett, hogy legyen, Crowley tehát szintetizálta az öt elem mágiájával, ez lett az Új rendszer (The New Order).
1937-ben, amikor Crowley elhalálozott, a nácik betiltották a német okkult páholyokat, köztük a két legnevezetesebbet, az A.A.-t és az O.T.O.-t. Ezeket Crowley maga irányította, sőt az elsőt maga alapította, a másiknak pedig angliai vezetője lett. Sokan hisznek Crowley és a Harmadik Birodalom mágikus kapcsolatában, két okból: az egyik az, hogy az Új Világrend általában holocaustokra szólít fel, a másik, hogy hogy Crowley hatott Adolf Hitler gondolkodásmódjára. Míg az teljesen bizonyos, hogy Hitler és Crowley sohasem találkozott, addig köztudott, hogy Hitler számos okkult páholy tagja volt az első világháborút követő években. Ezek egyikének, az árja fajok felsőbbrendűségét hirdető Thule Társulásnak a jelképe az a gyalázatos szvasztika volt, melyet később Hitler a Harmadik Birodalom szimbólumaként adoptált. Hogy Crowley mégis megvetette a nácizmust és annak minden megvalósulási formáját, egyértelművé válik írásműveiből. Crowley - úgy tűnik - a nácizmus jelenségét egyfajta keresztény "szüleménynek" tekintette, antiszemitizmusával, híveit érintő szigorú erkölcsi megkötéseivel együtt, melyek aztán a Harmadik Birodalom vezetésére is jellemző érzelmi problémákban, elmezavarban csúcsosodtak ki. Mégis, afelől nem lehetett kétség, hogy a káoszt, mely elhatalmasodott a világon, Crowley "Liber AL vel Legis" (A Törvény Könyve) című művében megjósolta.
Halott nevek könyve III.
A Mítosz és a Mágia
Szerencsére eredményesen össze tudjuk hasonlítani Lovecraft novelláinak alaptémáját Crowley teljesen egyéni ceremoniális mágiájának lényegével. Lovecraft Cthulhu Mítoszának a szórakoztatás a célja, a Mágia azonban egy kimunkált pszichológiai rendszer volt azzal a szándékkal, hogy a beavatandót saját magasabb Énjével kapcsolatba hozza: nem a jungi iskola passzív mélyértelmezése útján, hanem egy individualizációs folyamaton keresztül, melyet a "páciens" maga vezérel. Lovecraft írásainak elemzői természetesen lépesek magasabb, rejtett üzenetek feltárására, ahogy ez a művészetek bármely manifesztációjánál megtapasztalható. Lovecraft az egymással szembenálló Fény és Sötétség, Isten és Sátán harcával egyfajta keresztény hitvilágot rajzolt meg a Cthulhu Mítoszában. Kritikusok ellenkezhetnek, mondván, ez inkább a manicheus eretnekségből, mint a keresztény tanításokból eredeztethető, mégis, mint pap és mint volt szerzetes, úgy érzem, helytálló az az állítás, hogy ez a dogma túlságosan eltávolodott a hívők többségétől ahhoz, hogy bármilyen következménnyel járjon. A Sátán elleni háború, a jó és a rossz lényegileg azonos ereje legjobban a személyes angyal és a személyes ördög rendszerében képiesül, leginkább talán az ortodox keleti egyházakban. Ezt a koncepciót a Római Katolikus Egyház olyannyira támogatta - talán tudat alatt - hogy a szerkesztő tulajdonában lévő misekönyvpéldául tartalmazza azt a Szent András apostol november 30-i ünnepét ábrázoló fametszetet, melynek felirata: "Ecce qui tollis peccata mundi" - íme aki elveszi a világ bűneit, a kép alatt pedig egy atombomba látható! Lényegében az istenek két csoportját lehet megkülönböztetni a Mítoszban: az Öregek, akikről nem sokat tudunk meg, talán csak azt, hogy egy csillagközi fajt képviselnek, amely faj az ember megmentésére érkezett és leginkább a keresztény Fénnyel állítható párhuzamba - míg a másik csoport az Ősöké. Gyakran részletekbe menően ismerjük meg őket, s inkább a sötétségnek felelnek meg. Az utóbbiak a kifejezetten gonosz istenek, akik semmi mást nem kívánnak az emberi fajnak, mint rosszat, akik a Kapu vagy az Ajtó áttörésén fáradoznak, Kintről befelé, világunkba. Találhatók köztünk bizonyos emberek - az Ősök elkötelezettjei - ők az ajtó kinyitására törekszenek, így ez a visszataszító társaság még egyszer uralhatja a Földet. Legelső közöttük Cthulhu, amit általában a Nagy Mélységben, egyfajta Idők Előtti Óceánban lakó tengeri szörnyként ábrázolnak. Ez egy olyan létező, amit Audust Derieth, Lovecraft munkatársa helytelenül vízi őselemként definiált. Ott van még Azathoth, a Káosz vak, idióta istene, Yog Sothoth, Azathoth társa, Shub Niggurath, a "kecske az ezernyi gidával" és még mások. Riasztó külsőt öltve tűnnek fel a Cthulhu Mítosz történetében, időről időre próbára téve a főhős erejét és találékonyságát, miközben az igyekszik visszaszorítani ezeket a pokoli Dolgokat oda, ahonnan jöttek. Valami primitív félelem, kozmikus terror árasztja el a lapokat: mintha az ember olyasmivel foglalkozna, amivel kockára teszi nem is a testi épségét, inkább lelki valóját. Ez a horror kozmológia teljesedik ki a Könyv gyakori említésével: a NECRONOMICON-nal. A NECRONOMICON -Lovecraft szerint legalábbis - Abdul Alhazred, az "Őrölt Arab" munkája., és i.sz. 800 körül, Damaszkuszban készült. Nagyjából 800 oldalas lehetett, s az egyik novellában utalás található, a 700. Oldalon levő hiányról. Különböző nyelvekre fordították le, többek között latinra, görögre, angolra. Dr. Dee, Erzsébet királynő mágusa állítólag rendelkezett egy másolattal, és le is fordította azt. A Mítosz szerint ez a könyv tartalmazza egyes hihetetlen dolgok - az emberi elme mélyén és határán lakozó lények és szörnyek - láthatóvá tételének a formuláját. Ilyen könyvek mindig is léteztek, és most is léteznek. Idries Shah egy általa vezetett kutatásról számol be, méghozzá Abdul Kadir arab mágus "Az erő könyve" című, egyetlen példányban létező műve után. Salamon Kulcsai is hasonló tiszteletnek örvendett, akárcsak Barrett 'A Mágus" című könyve, egészen mostanáig, mikor is ezeket a kéziratokat könyv formájában kiadták. Az Arany Hajnal, a híres brit és amerikai páholy a századfordulón, - bizonyos források szerint - egy kéziratot őrzött, szintén egy arab mágus tollából, a "negatív létezés fátylai" címmel.
Ezek varázslók könyvei voltak, s általában nem számítottak enciklopédiának vagy tankönyvnek. Más szóval: egy varázslónak vagy egy mágusnak rendelkeznie kellett azzal a tudással és gyakorlattal, amellyel egy mágikus szertartást tökéletesen le tudott vezetni, ugyanígy egy szakácsnak is mesterének kell lennie a tojástörésben, mielőtt egy "Francia sajtos omlettet" kisütne. A grimoire-ok vagy Fekete Könyvek mind variációk egy témára, hasonlóképpen a szakácskönyvekhez. Régi mágusok tetteit írják le, említik a szellemeket, amikkel a mágus kapcsolatba lépett, szót ejtenek a sikereikről. Aki ezzel a könyvvel foglalkozik, el kell tudnia választania az ocsút a búzától, nagyjából úgy, ahogy az alkimista tenné, megkülönböztetve a szándékos hibákat a témájáról készülő tanulmányban. Ebből az okból nem szerencsés, ha az újonc trükkök gyakorlása céljából a "Salamon Kisebb Kulcsai" című művét forgatja. A "Mágia Elmélete és Gyakorlata" Crowleytól, és sajnos a szörnyű NECRONOMICON is ugyanebbe a kategóriába tartozik. Ezek a könyvek kifejezetten nem kezdőknek való olvasmányok, s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Crowley Mágiája az eltűnt civilizációk, régmúlt idők tiltott és elfeledett olvasmányában való kutatás eredménye. A "Törvény Könyve" Kairóban íródott 1904 tavaszán. A mágus ebben az időszakban - bevallása szerint - az Aiwass nevű, embert megelőző intelligenciával állt kapcsolatban. Ez diktálta le neki a Könyvet alkotó "Három Fejezet"-et, erősebben befolyásolva Crowleyt, mint bármelyik hasonló entitás. Életének hátralévő részét a mágus a transzcendens információhalmaz megértésével, valamint üzenetének a világ számára érthető formába való öntésével töltötte. Ez az irat is a láthatatlanok láthatóvá tételének a formuláját őrzi, s a transzformáció titka a sorok közt van elrejtve. Ez Crowley saját NECRONOMICON-ja, melyet a gizahi Nagy Piramis árnyékában kapott, és a sorok között nem csak a szépség rejtőzik, hanem a szörnyeteg is, aki azt emberiségre vár. Meglehetősen hiábavaló kísérlet lenne Crowley filozófiájának akár csak a vázlatát is adni, kivéve a lényeges Rabelais-i alapmotívumot: "Tedd azt, amit akarsz, lészen az a Törvény Teljessége". Kötetek kellenének ennek a mottónak a kifejtéséhez. Röviden: a tudatos és a tudattalan Én összekapcsolásáról van szó, mely az Ismeret, Beszélgetés a Szent Őrangyallal" nevű szertartásban csúcsosodik ki, ahol az angyal a tiszta, felszabadított Én-t jelöli - azonban az Én felé vezető úton rengeteg veszély leselkedik, a győzelmet megelőző mélyég felett át kell haladni. Démonok, vámpírok, elmebeli piócák, kísérteties formák szólítják meg az aspiránst minden sarokból, a mágikus kör minden cikkéből, ezeket meg kell semmisíteni, különben megölik a mágust. Amikor Crowley kijelentette, hogy legyőzte az akadályokat és túljutott a Tudást megelőző Mélységen, megtalálta igazi Énjét, arra a következtetésre jutott, hogy azonos a Jelenések Könyve 666 jelű fenevadjával, akit a kereszténység a Gonosszal azonosít. Csakugyan, Mezopotámiában élt Yezidi ördögimádó népcsoport Shaitanja (Sátán) iránt Crowley tiszteletet és elismerést érzett, hiszen ennek a népcsoportnak a tudása ihlette a bevezető mottóját. A Yezidik ismerték a Nagy Titkot, tisztelték a Nagy Hagyományt, melyek régebbiek Ozirisz, Mitra és Krisztus napkultuszánál, régebbiek a zsidó vallás és a héber nyelv kialakulásánál. Crowley a Hold imádását megelőző korok fordult, az Időn Túli Árnyékok birodalmába, és itt - anélkül, hogy tudatában lett volna - meghallotta Cthulhu hívását.
Halott nevek könyve IV.
Suméria
Az a feltevés, hogy New England e csendes részének zárkózott írója és a megszállott, hírhedt Mestermágus, a világ fia egy letűnt civilizáció homokkal borított földjén találkozott, abszurdnak tűnik. Az, hogy mindketten Prófétájává és Előhírnökévé váltak az emberiség Új Korszakának, szintén hihetetlen. De kettejükkel a hihetetlen megszokott dologgá vált és válik. Ez a két ember követőik, tisztelőik szerint egyenesen géniusz volt. Bár soha nem találkoztak, mégis: szellemük elröpítette őket Suméria földjére, ahol a Találkozás létrejött. Suméria a neve annak a valaha virágzott kultúrának, melyet nagyjából a mai Irak területére helyezhetünk, a görögök által Mezopotámiának nevezett földre, az arab hagyomány Szigetére. Sziget, így egyszerűen, hiszen két, a hegyekből a perzsa- öbölbe futó folyam fogta közre: a Tigris és az Eufrátesz. Ez a mesék Babilonjának helyszíne, csakúgy, mint Úré és Kishé, északon Ninivével. A hét legfontosabb várost saját istenségeik kormányozták, ezeket a sumérok saját, sémi eredetű nyelvükön imádták, azon a nyelven, amely az árja népek nyelvével szoros kapcsolatban van: ténylegesen sok szó megegyezik a szanszkrit nyelv szavaival (és állítólag a kínaival is).
Senki sem tudja, honnan jöttek a sumérok. Ugyanolyan titokzatos módon jöttek el, mint ahogyan előbukkantak. Az asszír inváziók megtizedelték a népességet, ugyanakkor tanultak mitológiájukból, vallásukból: a sumér nyelv hivatalos vallási nyelvvé vált, akárcsak manapság a Római Katolikus Egyház nyelve, a latin. Királyaik listája az Özönvíz előtti időkre nyúlik vissza, melyet egyébként gondosan feljegyeztek több más, ókori néphez hasonlóan. Köztudottan magas szintű asztronómiai és asztrológiai ismeretekkel rendelkeztek, de vallásos szertartásaik is látványosak voltak. A Mágia - mint a történelem - Suméria földjében gyökeredzik, itt őrzik az ékírásos táblák a kort, mely az első teremtéstörténetet adta a világnak, az első ördögűzést, a planetáris istenségek első rituális megidézését, a gonosz erők első sötét gyűlését, és bármilyen furcsán hangozzék is, az első máglyákat, amelyeken az antropológusok által boszorkánynak nevezett emberek égtek. Lovecraft Mítosza főként a chthonic istenségekkel foglalkozik, ezek leginkább az alvilági istenek és istennők, talán leginkább az Ószövetség Leviathánjához hasonlítanak. Katonik a helyes kiejtése a szónak, ez a magyarázata Lovecraft kedvelt Mikatonic Riverjének, illetve Mikatonic University-jének. Cthulhuról, a panteon főistenéről nem is beszélve, ő a szörny, aki a föld alatt fekszik, nem holt, csak álmodik, az emberiség és az értelmes fajok ellensége. Cthulhut további groteszk istenek csoportja kíséri: Azathot és Shub Niggurath. Fel kell hívnunk az okkultista tanítványok figyelmét, hogy ezeknek az isteneknek - hacsak névleg is - párjuk, megfelelőjük van a Sumér hagyományban, melyet Crowley szükségesnek tartott újra felfedezni.
Az alvilágban az ókori Sumériában számtalan néven ismert - pl. Absu (Mélység, angolul Abyss), néha Nar Mattaru (Nagy Alsó Óceán) valamint Cutha vagy Kutu, ahogy azt az Enuma Elisben, a sumérek teremtéstörténetében írják. A hangtani hasonlóság Cutha, Kutu, és Cthulhu között mellbevágó. Egy sumér nyelvtankönyv alapján Kutulu vagy Cuthalu (ez Lovecraft Cthulhuja sumérül) a következőt jelentené: a Kutu embere, az Alvilág embere Sátán (Shaitan) ahogy a Yezidik is ismerték (akiket különben Crowley a sumérok maradékának tartott). Csaknem végtelen, és hely hiányában kifejthetetlen a hasonlóságok listája, mely felsorolná a sumér isteneket, Lovecraft Mítoszának teremtményeit és Crowley Mágiájának szellemi létezőit. Bár a mellékelt táblázat igen vázlatos, jól mutatja a szerkesztő által fellelt párhuzamok döbbenetes voltát.
Azathot gyakorta előfordul a Cthulu Mítosz zord lapjain, s a NECRONOMICON-ban Azag-Thoth néven szerepel. A két név egy sumér és egy kopt szó kombinációja, jelentése ezek ismeretében egyértelművé válik. Azag sumérül boszorkánymestert jelent, Thoth pedig kopt nyelven a mágia és a bölcsesség istenét, - más néven Tahutit jelöli, akit az Arany Hajnal tagjai és Crowley is megidéztek. A görögök számára ő Hermész, innen származik "hermetikus" szavunk. Azag Thoth tehát Máguskirály, csakhogy a Sötét Oldal Istene.
Látszólagos a hasonlóság a NECRONOMICON Shub Nigguratja és a sumér istenség, az Imákra Válaszoló, Ishniggarab közt. A shub szócska megtalálható egy ördögűző szertartás nevében: Nam Shub, azaz elhajítás a jelentése. Shub Ihniggarab (Shub Niggurath) jelentése azonban még tisztázandó. Még a Kozmosz létrejötte, az ember teremtése előtt háború dúlt s sötétség és a világosság között. Az Enuma Elis ennek színes és részletes leírását tartalmazza: csökevényes változata a NECRONOMICON-ban olvasható. Említi az Ősöket, akikae Mammu-Tiamat, a Kígyó vezérel, férfi megfelelőjével, Absuval. Szemben velük az Öregek vagy Öreg Istenek - a NECRONOMICON így nevezi őket - Marduk, a harcos vezetésével, aki fia Énki Máguskirálynak (Enki maga a Tengeristen, a Fehér Oldal Istene), a Fehér Varázslónak. Melyik háborús fél volt a jó és melyik a rossz? Ez egy olyan kérdés, melyen minden - a keleti és a nyugati hagyományt tanulmányozó) embernek el kell töprengenie. Marduk győzedelmeskedett - ahogy később Szent György és Szent Mihály ismét legyőzik a kígyót, a Sárkányt: az elpusztított hüllő testéből a világmindenség, Kingu, az ellen levágott parancsnoka véréből pedig az ember teremtetett. Ily módon az ember az ellenség véréből, az Öreg Istenek leheletéből áll. Az Ótestamentum hasonló párhuzamot von, mikor az Isten fiáról és az emberek leányairól beszél. Mégis voltak személyek, szervezetek, akik - bár a győztes kiléte egyértelmű - a legyőzöttek oldalára mertek állni: hitük szerint az Ősök minden erő birtokosai.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
